Hangkert

Hangulatfüggő, mi kerül ide. Frissítés naponta. Vagy hetente. Vagy sem. Ez csak egy blog, nem atomóra.

Ripityom

  • csenga77: Meddig hallgatsz még???? Látom azért néha benézel hozzám:-) (2009.09.25. 08:55) Köd
  • Hangkert: Hát, ha már, akkor ez itt egy koncert végén a színpadon összetört és felgyújtott lant maradéka. Na... (2009.08.09. 21:28) Kirityálé
  • Scala: Most ez a blog végleg letette a lantot? (2009.08.09. 19:03) Kirityálé
  • Hangkert: Szerintem is!:D Köszi azért, kedves vagy. (2008.09.17. 17:41) Kirityálé
  • Scala: Ez igen jóra sikeredett! :-) Több mindenre emlékeztet, a világ- és magyar irodalom is előszeretett... (2008.09.17. 13:39) Alattomos pörgepor
  • Utolsó 20

Linkblog

Civilizációs alaphiba

2008.05.30. 18:52 Hangkert

"Azt az eleinte fájdalmasnak tetsző alapigazságot kell megértenem és integrálnom, hogy az ember mindig nagyon magányos, hogy a szeretet sosem feltétel nélküli, hogy magamra vagyok utalva, és hogy nem is lehet máshogy." ( Gregorik András: Alaphiba, 226-227. o.)

 
 

Alapvetően zseniális mű az Alaphiba. A szerkesztés előtt álló kéziratot Scala küldte el, amit ezúton is köszönök neki. Pár apróságot majd az ő blogján mondok el, itt most csak egy dologról, a kényszerbetegségről írnék hosszabban, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet...


"Mielőtt kinyithatta volna ezt az ajtót, valami visszakényszerítette egész a hálószobáig, ahol meg kellett érintenie az ósdi széket, melyen annyi időt töltött az elmúlt órákban, és miközben megérintette, valami örömtelire és erőt adóra kellett gondolnia. Nem sikerült elsőre, ezért visszament a küszöbről és egyik kedvenc számítógépes játékára, az "Age of the Mages" címűre összpontosított, csak egy másodpercig. Ez a játék megbízható és állandó örömforrást jelentett számára, s elegendőnek bizonyult felidéznie ilyen alkalmakkor, hogy jobb kedvre derüljön és teljesítse az ősforrás "touch and go"-követelményét" (13. o.)

 

A könyv olvasása közben azon gondolkoztam, mi lehet a regényben a kényszerbetegségek, pontosabban a kényszer valódi forrása. Arra jutottam, hogy a vallás metamorfózisa. Kicsit lehidaltam, amikor a függelékben megláttam, hogy a szerző is ezt a szót használja.

 

"Most úgy látom, minden embernek meg kell teremtenie a saját vallását." (186. o.)

 
 

"...aztán egyre kevésbé kezdtem bízni anyámban, rájöttem, hogy ő se szent és sérthetetlen. De addig nem mutatkozott alkalmam és kényszerem arra, hogy megtanuljak hinni és bízni magamban, és ekkor meg azt nem tudtam, mit tegyek, miben bízzak. Ezért alakult ki rövid neurotikus előjáték után kétségbeesett átmeneti megoldásként a kényszerneurózis, egyfajta személyre szabott, leegyszerüsített vallás, amely valóban hatásosnak bizonyult (feloldozás–effektus)." (218-219. o.)

 

Ugyanakkor az, hogy ő is felemlegette a vallást, megerősített abban, hogy emögött az egész probléma mögött a transzcendentálishoz való viszonyunk áll. Majdnem a függelék legvégén újabb megerősítést kaptam:

 

"Frankl ezen aspektuson kívül még két másikat is gyanít az ősforrás kialakulása mögött: egy öröklött tényezőt, és/vagy egy szintúgy predesztináló transzcendens okot." (247-248. o.)

 

Nem tudom, ki ez a Frankl, de egy rugóra jár az agyunk. Sajnos ez a könyv ennél jobban nem megy bele a részletekbe, némileg szőrmentén, a fontosabb mondatokat elcsepegtetve ír csak erről. Talán nem akarta senkinek a vallásos érzületét sérteni. Vagy a saját korszellemével ennél látványosabban szembemenni. Pedig szerintem az egész történetben, azon belül a kényszerbetegség leírásában ez az egyik legérdekesebb alapkérdés. A vallásosság és a kényszercselekvések kapcsolata. A világrend fenntartásának egyik módozata.

 
 

Nagyon úgy néz ki, hogy modern civilizációk korában, amikor a hagyományos vallások háttérbe szorultak, kevesen nőnek föl vallásos, a hitet valóban aktívan, a mindennapokban megélő családban. Nincs étkezések előtti ima, nincs lefekvés előtti ima, se ájtatosság, se a helyek, tevékenységek megáldása, se semmi. Max. egy zuhanó repülőgépen jut eszébe mindenkinek Isten. De a "normális" hétköznapokon alapvetően semmi kapcsolata nincs egy "normális" embernek a transzcendenssel. Ugyanakkor több tízezer, vagy akár százezer éven át ez a kapcsolat igen szoros volt.

 
 

Lassan kikopik, mint az ösztönvilág egyéb elemei, de azért búvópatakként, úgy tűnik egyes emberekben még felüti a fejét. Kinél jobban, kinél kevésbé, de felszínre tör az ősi késztetés, hogy a kaotikus világ elől a transzcendensben keressen menedéket. Ahogyan nem mindenki érzi meg a veszélyt, ahogyan nem mindenkinek áll fel a szőr a hátán, ha valaki figyeli, ugyanúgy nem mindenkiben erős a transzcendenssel való kapcsolatra sem az igény. Akiben viszont erős, az keresni fogja az utat, hogy belső késztetéseinek eleget tegyen. "Ha Isten nem létezne, ki kellene találni." Igaza volt Voltairenek. Mert az elme ezek szerint, tényleg így működik. Ha valaki nem vallásos környezetbe születik és belenevelik az idegenkedést a különböző felekezetek iránt, vagy racionálisan jut arra a következtetésre, hogy egyházakkal nem közösködik, akkor a "hagyományos" megoldások számára nem jöhetnek szóba a vágy csillapítására. Mit tesz ilyenkor az ember? Saját vallást teremt. Ha nem is mindig ezzel a cimkével, de lényegében ez történik. Ösztönösen. Minden kényszeres mozdulat, minden kényszercselekvéses tett egy-egy ima. Világrend fenntartó mechanizmus, démonűzés, mely nélkül nem tudni mi, de nyilván valami rosszabb következne. Általuk viszont újra és újra helyreáll a lelki béke, melyet a kényszer újra és újra felkorbácsol majd. Ördögi kör. Ugyanakkor az ilyen egyszemélyes vallások nem életképesek, deviáns megnyilvánulásnak számítanak, mert elütnek az átlagtól, a közösség által ismerttől, elfogadottól, a hagyományostól.

 

"Szégyellem magam környezetem előtt, amely átlátja helyzetemet és megvet, de közben talán egy kicsit sajnál is érte." (174. o.)

 
 

A "Mondj el huszonöt Miatyánkot!" feloldozó utasítását és a rózsafüzér morzsolását mindenki tudja hova tenni, a mise alatti ismétlődő keresztet vetést és az egész szertartás koreográfiáját is, a szőnyeg leterítését és a Mekka felé hajlongást is. Ha egy kényszercselekvéses ember ötszáz évvel ezelőtt születik és az éppen aktuális vallás tanai szerint látványos gyakorisággal kényszeresen imát mormol, akkor ma jó eséllyel szentként tisztelik. De a mai világban a hivatalosan elfogadott vallásoktól függetlenül, látszólag értelmetlenül, kényszeresen megismételt mozdulatokat már senki sem képes normálisnak elfogadni. És ez az idegenkedés új feszültséget gerjeszt a cselekvőben. Mely még introvertáltabbá teszi. Kész Pygmalion-effektus. Akit megbélyegeznek, idővel elhiszi magáról, hogy más, hogy nem normális. És ekként is kezd el viselkedni, szabályos betegségtudata alakul ki. Csak mert nem élheti meg a maga természetes, gondtalan, társadalmilag is elfogadott formájában a hitét. Egyedül marad. Kívül a normalitás sáncain. De vajon mondható-e, hogy egy hitét valóban megélő keresztény, vagy mondjuk iszlám hívő nem normális, csak mert hisz valamiféle transzcendens létezésében? Az ima erejében? Egy kereszt alakú fadarabot utánzó kézmozdulat, vagy egy égből pottyant meteorit irányába történő földre borulás szentségében? Hülyék gyülekezete volt az emberiség jelentős része annyi évezreden át? Mi van akkor, ha épp ezen természet adta transzcendens utáni igény elnyomása, kirekesztése a természetellenes? Innen nézve az ősi ösztönvilágnak hátat fordító civilizált ember az elfajzott. A másik, mostanra már többségi oldalról szemlélve viszont a hívő a beteg, ha valóban hiszi vallása tanait és nem puszta külsőségből, hagyománytiszteletből gyakorolja vallását.

 

"Mennyivel könnyebb és szebb az élete az extrovertált vagy szociábilis embernek a nagyvárosban..." (226. o.)

 

Ez az egész transzcendentalitás a "modern" ember számára így válik fölöttébb kellemetlenné. Keresi is a kiutat. Pszichológussal, pszichiáterrel, gyógyszerekkel, agyműtéttel...

 
 

"Azt mondom inkább, hogy... segít abban, hogy visszakerüljek a normális, az egész emberiség által elfogadott világba." (10. o.)

Gének civilizációs prés alatt. Szociálisan felturbózott evolúció.

11 komment

Címkék: vallás önpusztítás túlélés

A bejegyzés trackback címe:

https://hangkert.blog.hu/api/trackback/id/tr86495465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scala 2008.05.30. 23:58:52

Hangkert,

Nagyon érdekes szempontokat vet fel ez a post!
Őszintén szólva nekem a függelék olvasása kapcsán ezek a gondolatok sak ecsetvonásszerűen ugrottak be, ilyen letisztultan nem fogalmaztam meg.
A lemegkapóbb bekezdésed számomra ez:

"És ez az idegenkedés új feszültséget gerjeszt a cselekvőben. Mely még introvertáltabbá teszi. Kész Pygmalion-effektus. Akit megbélyegeznek, idővel elhiszi magáról, hogy más, hogy nem normális. És ekként is kezd el viselkedni, szabályos betegségtudata alakul ki. Csak mert nem élheti meg a maga természetes, gondtalan, társadalmilag is elfogadott formájában a hitét. Egyedül marad. Kívül a normalitás sáncain."

Engem a szereplő, mint egyén érdekel legtöbb esetben, úgyhogy csak Gergőre vonatkoztatva szűrtem le ugyanezeket! Tökéletesen látod, azt kell, hogy mondjam!
A megoldási módozatok, sokkal színesebbek: valóban a pszichológus, pszichiáter, gyógyszer triász nagyon lényeges, de ne feledkezzünk meg a természetgyógyászat számtalan le- és elágazásáról sem (csak néhány példa: auraszóma, numerológia, Bach-féle virágterápia, kataton immaginaítv pszichoterápia - KIP-mondjuk ez nem természetgyógyászat, aurafésülés stb.). Rengetegen szeretnének segíteni, mert a társadalom nagy szükséget szenved, valamiben.

A hagyományos egyházak válaszai mellett és nem ellen is létezhetnek(nének) ezek az irányzatok... Talán ez lesz a jövő? Mert az igény tagadhatatlan, a probléma nagy, a magyar fővárost elnézve már-már iszonyú!

Azt hiszem, olyan alapos és lenyűgöző sebességű volt az Alaphiba reakciód, hogy előfordulhat, hamarosan kapsz egy második kéziratot...
Úgy tudom a szerző a napokban fejezi be második regényét!
Olvasta a bejegyzésedet és az ide írt kommentet is, szerinte a második könyve (címet most nem árulhatom el, de én már olvastam az első fejezeteket, bibííí) tán jobban fog Neked tetszeni! :-)

Üdv és nagyon köszi, hogy szántál rá időt!
Scala

évi. 2008.06.02. 17:27:24

érdekes témát boncolgatsz, hallod-e, csak kapkodom a fejemet:)

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.06.02. 21:13:24

Végül is a "detonátor" benne volt a regényben, én csak rákattantam és végigjátszottam fejben:)
Más talán mást talál benne. Sok érdekes téma rejtőzik még a sorok között, azt hiszem.

Albert · http://albertszamosfalvi.com 2008.07.01. 15:19:23

Ez mind nagyon érdekes , és valoszinûleg igy is van ,
minekutàna feltehetjük a kérdést , vajon a lelkiatyàk között vannak e olyanok , akik kényszerbetegsègkènt élik meg a hitüket , avagy a
hivôk közott vannak-e akik elôbb kb. szerûen élték
meg a hitüket , majd ugymond a "dolog" bejött nekik?
Mindenesetre gyerekkoromban nyakig voltam benne ,
olyannyira hogy megtanultam inlézseb elefazssiv,

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.07.01. 17:30:23

Hm, azt hiszem, hogy a lelkiatyák között nem igen akad olyan, aki kényszerbetegségként élné meg a hitét. Hiszen társadalmilag általánosan elfogadott módon gyakorolhatják azt, senki sem bélyegzi meg őket ezért. (Max. én vagyok az egyetlen, aki itt valamiféle párhuzamot vont, de nekem sem a megbélyegzés volt a célom. Pont ellenkezőleg. A kényszerbetegség az, amit nem feltétlenül tekintek betegségnek.) A születésüktől, eszmélésüktől fogva vallásos környezetben nevelkedő emberekre szerintem ez a fajta betegségtudat nem jellemző.
Az más tészta, ha valaki a kényszerbetegség "elől" menekülve talál rá valamelyik vallásra. És így, a vallással helyettesíti be a kényszerbetegséget, az imák és a "hit" segítségével vetkőzi le azt a másik "hitet", amit a kényszerbetegség jelent. Ezt már elképzelhetőnek tartom, hogy létezik rá példa, de erről mindenkinek magának kellene nyilatkozni, hogy igen, xy vagyok és nekem a vallás segített legyőzni a betegségem. Nem ismerek ilyen embert, de nem is mozgok ilyen vallásos közegben, szóval nem vagyok mérvadó. Meg ez nem is olyan téma, amiről nagyon nagy nyilvánosság előtt szokás beszélni, épp a megbélyegzés, kirekesztés miatt. Úgyhogy nem is tudom kellően kifejezni köszönetemet a hozzászólásért. Tényleg megtisztelő.

Albert · http://albertszamosfalvi.com 2008.07.01. 22:42:07

Szerintem amit "kànyszerbetegségnek hivtok , az a
màgikus hajlam megnyilvànulàsa ;különösen erôs a gyerekeknél , és mûvészeknél , tehàt némi kapcsolat van a vallàs és a kb. között , de ez nagyon tàvoli ,
mivel példàul a buddhista vallàs hàrom alapköve a
mûvelôdés , a meditàciô , és a közösség , ami azért
nem egészen ugyanaz .
Mellesleg a màgiàhoz furcsa môdon a meditàciô àll a
legközelebb , mely tevékenység igencsak kényszermentes , de evvel ellentétben teljesen
önzetlen . Igy màr jobb ?

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.07.02. 06:56:40

Nem ismerem a buddhista vallást részleteibe menően, de rémlik, hogy ott is vannak imák és szertartások. Forgatnak például imahengereket, amikor elmennek mellettük. És nem egy mellett mennek el. Meg ismételgetik az om mani padme hu-t, vagy mit és hasonlók. De ez a "mágikus hajlam megnyilvánulása" terminus technicus, ez tetszik. A tibetieknél pl. gondolom az erősebb hajlammal rendelkezőkből lesznek a sámánok. Az biztos, hogy a buddhisták sem kényszerbetegségként élik meg akármelyik monoton gyakorolható megnyilvánulását a hitüknek és az is biztosnak tűnik, hogy a buddhizmus is segíthet a kényszerbetegségek "legyűrésében". És még az is biztosnak tűnik, hogy nem érdemes mélyebben belemennem a buddhizmusba, mert csak felületes infókkal rendelkezek:)

Örülök, ha tetszenek a képek. A bejegyzés írásakor rögtönöztem:)

Albert · http://albertszamosfalvi.com 2008.07.02. 09:50:46

Igen , talàn lehetne egy ilyen lineàris sikon is làtni a dolgokat , ahol a tàrgyak tapogatàsàtôl
az imahengereken àt a nagy évenkénti szertartàsokig
"màgikus" cselekvések hasonlôsàgàban meglàtnànk az összefüggést , csak az a bökkenô , hogy amikor a hîvô
az imahengert forgatja , akkor a benne kialakult és
a tanulàsa , meditàciôja , és közössége àltal megerôsîtett moràlis eltökéltségét tanusîtja , mely
cselekvés elèg messze àll példàul az én esztéta tikkemtôl ( ha èszrevetted ) , hogy gépelés közben eggyel több szünetet hagyok mint az àtlagos halandô
Üdv Albert

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.07.02. 18:21:49

Na, de én nem is vonom kétségbe, hogy "a hívő" (értve ezalatt egy absztrakt, normálisnak nevezhető, átlag hívőt) azt tanúsítja, amit. Ha abba születik bele, vagy felveszi a vallást, ámde nem keresi úgy általánosságban a mágikus rítusok és a kényszerbetegség kapcsolatát, gyökerét (már miért is tenné?), akkor természetes, hogy azt tanúsítja, amiket felsoroltál. Ugyanígy meg sem bélyegzik, hogy nna, ez az ember "nem normális", mert keresztet vet, imahengert serget etc és mindennek tetejébe még többé kevésbé lelki szükségleteit is kielégíti ezzel. Ebből következően betegségtudata sincs. Ez így oké. Számomra viszont, és ez egyéni vélemény, ami csak egy vélemény a sok közül, egy sejtés, semmi több, a Te esztétikai tikked semmivel sem értelmetlenebb/értelmesebb, vagy akár betegebb, mint egy keresztet vetés a templomba lépéskor, avagy bármely más vallás bármely más (akár esztétikumra törekvő) rítusa. Nem szeretném senkinek a hitét kétségbe vonni ezáltal, távol álljon tőlem, hogy a vallásos emberekre ráhúzzam a kényszerbetegek ingét, egyszerűen csak egy tőről fakadónak érzem ezeket a látszólag irracionális dolgokat. Ennyi. Aztán könnyen lehet, hogy tévedek:)

Albert · http://albertszamosfalvi.com 2008.07.02. 21:17:11

Nekem régi gyanum hogy a szerzetesek magasabb szinten
àllnak mint a mûvészek , de mindenki csak az adottsàgai àltal teremtett ûrt töltheti be a legjobb esetben , a màsik meg hogy a kényszerbeteg néha tényleg sokkal humànusabb jelenség , mint valaki aki
a nap 16 ôràjàban "logikusan" cselekszik
aztàn könnyen lehet hogy én is tévedek